Ernst már fiatal korától kezdve tudta, hogy mit szeretne kezdeni az életével: változást hozni a gyerekek életébe.
Ez mostanra, a War Child nevű elképesztő civil szervezet igazgatójaként sem változott. Ernst 18 évesen Ugandában végzett önkéntes munkát, most pedig egy olyan jótékonysági szervezet vezetője, amely világszerte segít a gyermekeknek a háború pszichológiai hatásainak kezelésében. Ez itt az ő története.
Hogy érzed: van életcélod? És ha igen, mi az?
Az életcélom az, hogy változást hozzak a gyermekek életébe. Azért, mert láttam, hogy egy kis segítséggel önbizalomra és büszkeségre tesznek szert, és ezek a dolgok nagyon sokat segítenek. Nem is csak a War Child gyermekeinek, hanem az én gyermekeimnek is, sőt minden gyermeknek.
Volt egy konkrét pont az életedben, amikor ez kiderült?
Nem: Azt hiszem, ez mindig is megvolt bennem. Azt hiszem, a neveltetésem is segített abban, hogy beteljesítsem. Amit most csinálok, azt valójában apám akarta. Neki a munka mellett kellett döntenie, hogy pénzt keressen, így amikor 18 éves lettem, és rám került a sor, hogy pályát válasszak, ő és anyám is támogatott. A lányom most 12 éves, vagyis hat év múlva azt mondom majd neki, hogy menjen el Afrikába, ha ő is akarja. Nem ez a válasz a kérdésedre, de fontosnak tartom elmondani, hogy a szüleim, a családom támogatása, valamint a tőlük kapott hit és bizalom csodálatos és fontos érzés volt számomra, hogy megtaláljam és beteljesítsem az életcélomat.
Legelőször 18 évesen utaztam el Ugandába. Ebben az életkorban még nagyon gyerek az ember (különösen, ha fiú), az élmény azonban megváltoztatta az életemet. Úgy éreztem: ez az! Tudtam, hogy a helyemen vagyok. Nem akartam, hogy csak Hollandiában dolgozzak együtt másokkal, hanem szerettem volna kihasználni és összekapcsolni a kalandok és a tettek iránti vágyamat is – és ez meg is történt.
.jpg?sw=600&sh=370&sm=fit&cx=0&cy=0&cw=730&ch=450&sfrm=jpg)
Milyen volt az életcélod felé vezető út?
Előfordul, hogy másokkal iszogatok a bárban, és akkor megkérdezik tőlem: hogyan csinálod ezt? Nem arról van szó, hogy el kell olvasni hozzá egy könyvet, vagy tanulni kell ezt-azt. A lényeg ennyi: teljesítsd be az álmod.
Gyerekkoromban egész jó tanuló voltam, de nem voltam kiemelkedő matekból vagy olvasásból. Néha elbizonytalanodtam emiatt. Nem zokogtam miatta a szobám sarkában, de nem is tett jót nekem. Az iskolán kívül azonban, abban a faluban, ahol felnőttem, tagja voltam egy fociklubnak. Gyors vagyok, de nem vagyok jó focista. Be kellett küzdenem magam az első csapatba. Ott megtapasztaltam, hogy milyen érzés egy csoporthoz tartozni. Megbecsültek azért, amit tudok, ez pedig hozzásegített ahhoz, hogy megtegyem a következő lépést, és önbizalmat nyerjek ahhoz, hogy más dolgokat is kipróbáljak, mert úgy gondoltam: ha ebben jó vagyok, akkor valószínűleg abban is jó lehetek. Később pedig arra gondoltam, hogy ha ez rám is igaz volt, akkor talán más gyerekekre is igaz lesz.
18 éves koromban kezdtem el önkéntesként dolgozni Afrikában. Elképesztően naiv voltam. Jót akartam, de igazából fogalmam sem volt arról, hogy mit csinálok. Gyerekekkel dolgoztam: azt kutattam, hogy a sport milyen hatással van az utcán élő gyerekek szociális viselkedésére. A munkám híre eljutott a War Childhoz, és felkértek, hogy csatlakozzak hozzájuk. Nem létezett ilyen pozíció, úgyhogy létrehoztak egyet nekem. Csak a szenvedélyemet követtem, most, 20 évvel később pedig már én vagyok itt az igazgató. Soha nem volt bennem igazgatói ambíció. Talpas vagyok, terepen dolgoztam. Dolgoztam Koszovóban, Szudánban, Afganisztánban, Ugandában, Sierra Leonéban stb., és oda tartozom.Egy ideje már végzem ezt a munkát, és a saját szememmel látom, hogy mekkora változást tudunk elérni. Még mindig beszélek néhány, mára már felnőtt gyerekkel, akik elmondják nekem, hogy amikor az egész világuk összeomlott, és nem maradt számukra semmi remény, a War Child segített nekik, hogy biztonságban érezzék magukat egy borzalmakkal teli világban. Ez fontos a gyermekek számára a mentális jóllétük szempontjából. Én ezért végzem ezt a munkát.
Milyen érzés, amikor rátalálsz az életcélodra, és annak megfelelően élsz?
Az életcélról való töprengés meglehetősen ijesztő dolog. Ha megteszed a tőled telhetőt, hallgatsz a szívedre, és kedves vagy másokkal – ez is életcél, és még csak gondolkodni sem kell rajta.
Mikor érzed úgy, hogy „most van igazán értelme az életemnek”?
Ez kapcsolódik ahhoz, amit a háború által érintett gyermekek számára szeretnék, illetve ahhoz is, amikor látom, hogy a gyermekeim önbizalommal telve nőnek fel. Ahhoz is, hogy a feleségem valóra válthatja az álmát, és hogy olyan család lehetünk, amelyik segíteni tud a világnak.
Az itt olvasható cikk az Így találod meg az életcélodat mesterkurzus része: ez egy olyan cikk- és videósorozat, amelynek célja, hogy hozzásegítsen a tartalmasabb élethez. Szeretnél belefogni az életcéllal kapcsolatos tévhitek eloszlatásába, ráébredni, hogy mitől gyorsul fel a pulzusod, és több örömöt vinni az életedbe? Ha igen, a többi tartalmat itt találod.
