Előrevisz az életcélod, vagy inkább visszafog? Elmondjuk, hogyan állapíthatod meg, hogy meg kell-e változtatni az életcélodat.
Ahogy az életutunkon is gyakran váltják egymást a váratlan vargabetűk és a festői útvonalak, ugyanez az életcélunkra is igaz lehet. Képes-e az életcélunk 180 fokban megváltozni? Természetesen! Ami tegnap még fellobbantotta bennünk a lángot, lehet, hogy a későbbi életünkben már fel sem fog bukkanni. Na és? Ez teljesen normális. A lényeg az, hogy odafigyeljünk a fejlődésünkre. Egy tanulmányból kiderült, hogy bár a legtöbben ragaszkodunk ahhoz, hogy nem fogjuk megváltoztatni a véleményünket, sokkal valószínűbb, hogy megtesszük, mint hinnénk. A jelentős életesemények (mint a gyerekvállalás, a házasság vagy a válás) megváltoztatják a prioritásainkat. Még egy új tudományterület tanulmányozása, egy új barát megismerése vagy egy új munkahely is más irányba viheti az életünket. Ha ezt 22 évesen olvassuk, lehet, hogy a jövőbeli 45 éves énünk más szempontokat tart majd fontosnak az életben, mint most – éppen ezért jó, ha folyamatosan ellenőrizzük, hogy továbbra is a helyes úton járunk-e. Nem szeretnénk, hogy a régi életcélunk visszatartson minket attól, hogy egy új irányban gyarapodjunk tovább.
Az életcélunk változásának négy jele
1 - Úgy érezzük, hogy taposómalomban élünk
Ha nehezen idézzük fel, hogy milyen nap van, és az élet olyan, mintha egy teendőkből álló, véget nem érő körforgás lenne, amiknek a kipipálása nem tölt el minket örömmel, akkor alighanem taposómalomban élünk. Mindannyiunknak vannak elvégzendő feladatai, de ha van életcélunk, akkor hajtóerőnk is van ahhoz, hogy olyasmit tegyünk, ami boldoggá tesz minket. Ha reggel úgy ébredünk, hogy nincs semmi, amiért izgatottan várnánk a napot, akkor lehet, hogy megváltozott az életcélunk. Ha mindennap ugyanazt tesszük, nem alakul ki annyi idegpályánk, amitől éles maradna az elménk – és ehhez még az is hozzájárul, hogy öregszünk. „A mozgás megolajoz minket – magyarázza életcélszakértőnk, Ani Naqvi. – Ha túl sokat pihenünk, rozsdásodni kezdünk.” Ha taposómalomban élünk, előfordulhat, hogy változtatnunk kell néhány dolgon ahhoz, hogy rájöjjünk, mi okoz számunkra örömet az életben. Legyen szó akár arról, hogy elkezdünk új helyekre járni, kipróbálunk egy új hobbit, vagy próbálunk kilépni a komfortzónánkból.
Olvasd el cikkünket: Így kezelheted kellemesen lazán azt, ha kellemetlenül érzed magad.
2- Elégedetlennek érezzük magunkat
Ez egyértelmű jele annak, hogy túl sok időt töltünk olyan dolgokkal, amelyek nem kielégítőek számunkra. Lehet, hogy azok a dolgok, amelyek korábban izgalomba hoztak minket, már nem izgalmasak számunkra. Ha valamit a szívünkbe zártunk, és kitűzzük az eléréséhez szükséges célokat, lehet, hogy idővel feledésbe merül, hogy miért is vágtunk bele egyáltalán. Ez az érzés elég gyakran önt el minket olyankor, amikor a karrierünk miatt kezd háttérbe szorulni az életcélunk.
„Sok olyan 40 év feletti ügyfelem van, akik meglehetősen magas rangú vezetők – magyarázza Ani. – Mindent megtettek, amit a társadalom elvárt tőlük. Diplomát szereztek. Saját állásuk, házuk, családjuk, autójuk van. Luxusnyaralásokra járnak, és talán még saját vállalatuk is van. Mégsem boldogok. Nem kiteljesedettek, nem elégedettek. Ennek az az oka, hogy a sikerről alkotott elképzelésüket hajtják, és nem azzal törődnek, ami valóban boldoggá tenné őket. Pénzre váltották az idejüket azáltal, hogy sokat dolgoztak. Presztízsre és előléptetésre cserélték az örömeiket. Az a lényeg tehát, hogy ne veszítsük szem elől azt, ami igazán fontos, és hangoljuk össze egymással a test, az elme és a lélek működését és vágyait.”
Legyen szó túlórákról, az edzőteremben töltött több időről vagy bármilyen mesterségről vagy hobbiról, ha úgy érezzük, hogy időt áldozunk rá, mégsem vagyunk elégedettek az eredménnyel, akkor ideje átértékelni az életcéljainkat. Az örömnapló vezetése remek módszer ahhoz, hogy összhangban legyünk valódi énünkkel.
Próbáld ki útmutatónkat: Céltudatosabb élet mindössze egy hét alatt
3- Elveszettnek érezzük magunkat
Ani szerint az életcél olyan, mintha „a vezérlő csillagunkat követnénk”. Ha van életcélunk, akkor mi magunk is irányban vagyunk. Ha elveszettnek érezzük magunkat, mintha nem tudnánk, hogyan szeretnénk eltölteni az időnket, vagy folyamatosan mások kívánságait és igényeit helyezzük a sajátjaink elé, lehetséges, hogy változóban van az életcélunk.
Ez gyakori olyankor, ha valaki függ tőlünk, például ha gyermekeink vannak, vagy ha gondoskodunk valakiről, aki segítségre szorul. „A szülőknél ez rendszeres, mert ha az embernek gyerekei vannak, ők teljesen kitöltik az életüket – magyarázza Ani. – Az elsődleges feladatuk az lesz, hogy életben tartsák a gyermekeket, és így szem elől téveszthetik, hogy kik is ők valójában. Ám amint a gyerekek kamaszodni kezdenek, majd kirepülnek, a szülőkben felmerül a kérdés: ki is vagyok én? Én mindvégig anya vagy apa voltam – de ki vagyok most?” Előfordulhat, hogy nem mindig élünk az életcélunknak megfelelően, de attól az életcélunk még nem szűnik meg. Ha ilyen értelemben elveszettnek érezzük magunkat, akkor ideje újra felfedezni, hogy mi az, ami lázba hoz minket, emlékeztetni magunkat arra, hogy mi számít nekünk igazán, és többet beemelni ezek közül az életünkbe.
4- Mindent megkérdőjelezünk
Lehet, hogy azt hittük, hogy tudjuk, mit kezdjünk az életünkkel, ám jött egy pillanat, ami miatt mindent át kellett értékelnünk. Erre gyakran valamilyen trauma hatására kerül sor. Az ebből fakadó erős érzelmek módosíthatják a fontos dolgokkal kapcsolatos nézőpontunkat.
„Egy traumatikus esemény, legyen akár egyszeri, többszöri, ismétlődő vagy hosszú távú, óriási hatással lehet a pszichológiai és fizikai jóllétre – magyarázza dr. Ravi Gill egészségpszichológus, traumaspecialista. – A trauma átélése arra késztetheti az egyént, hogy átértékelje az életét és a prioritásait, aminek hatására értelmet és életcélt igyekszik találni magának, hogy meg tudjon birkózni a trauma okozta feszültséggel, és értelmet tudjon találni a tapasztalásaiban. Ez a folyamat az úgynevezett poszttraumás növekedés, amely gyakran együtt jár olyan új erősségek, értékek és célok felfedezésével, amelyek irányt és kiteljesedést nyújthatnak.”
Ezért lehet az, hogy egyesek, például életcélszakértőnk, Ani számára egy traumatikus élmény elvezethet oda, hogy újra a fontos dolgokra fókuszáljanak, és ezáltal új életcélt kapjanak. „Pszichológiai szempontból mindez perspektívaváltással, nagyobb fokú rezilienciával, valamint a saját identitás és értékek mélyebb megértésével járhat – jegyzi meg dr. Gill. – És miközben az egyén felépülése halad, és ő maga beépíti a tapasztalatait az önképébe, fokozódik benne az értelmesen és hasznosan élt élet érzése.”
Ha úgy érzed, hogy te is ebbe a kategóriába tartozol, nézd meg inspiráló szakértőnket, Ani Naqvit, aki arról beszél, hogy miként formálta át a trauma a jövőjét.
Ha a saját nyelveden feliratozva szeretnéd megnézni a videót, kérjük, kövesd az alábbi utasításokat. Kattints az alábbi videó lejátszására. Koppints a beállítások ikonra (úgy néz ki, mint egy fogaskerék). Kattints a Felirat/CC, majd az Automatikus fordítás gombra, ezután válaszd ki a nyelvet, és élvezd a videót.
Az itt olvasható cikk az Így találod meg az életcélodat mesterkurzus része: ez egy olyan cikk- és videósorozat, amelynek célja, hogy hozzásegítsen a tartalmasabb élethez. Szeretnél belefogni az életcéllal kapcsolatos tévhitek eloszlatásába, ráébredni, hogy mitől gyorsul fel a pulzusod, és több örömöt vinni az életedbe? Ha igen, a többi tartalmat itt találod.
