Mivel az öngondoskodás és a lelassulás a kiégés ellenszerének számít, megmutatjuk, hogyan lehet tudatosan pihenni. 

Nem titok, hogy olyan társadalommá váltunk, amelyben a kikapcsolódás, a pihenés és a semmittevés ismeretlen fogalomnak számít a többség számára. Bűntudatot és az alkalmatlanság érzését váltja ki belőlünk akkor is, ha rájövünk, hogy a kiégés szélén állunk, és egy kis szunyókálásra vagy egy jógaórára szánt idő valódi kényeztetésnek számít. Mindig készenlétben állunk, ha pedig kikapcsolunk, bűntudatot érzünk miatta. 

„Az elfoglaltságot és a produktivitást dicsőítő »hustle« (rohanó) kultúra térhódítása jelentősen hozzájárult a semmittevéssel kapcsolatos bűntudat kialakulásához. Sok társadalomban a személyes értéket és a sikert gyakran az egyéni aktivitás vagy teljesítmény szintjén mérik, aminek egy olyan kollektív gondolkodásmód az eredménye, amely a lustaságnak vagy a produktivitás hiányának felelteti meg a pihenést” – magyarázza Brittany Hunt, a Clinic Les Alpes klinikai terapeutája. 

Azt az elképzelést is belénk sulykolták, hogy „mindent meg tudunk oldani” – ennek a kényszernek sokan próbálunk megfelelni. És ettől nagyon, de nagyon kimerülünk. „Dicsőítettük azt az elképzelést, hogy bármit megtehetünk és bárkik lehetünk, és a közösségi média is hozzájárult ehhez, hiszen látjuk, hogy barátaink és mások is állandóan kimozdulnak, új hobbikba fognak, vagy különböző programokon, rendezvényeken vesznek részt. Ez egy végtelen mókuskerék” – vallja a pozitív pszichológia gyakorlója, Ruth Cooper-Dickson.. 

Azonban minél inkább megtagadjuk magunktól a pihenést, ami megóvhatna a kiégéstől, annál gyorsabban száguldunk a kiégés felé. Az író-pszichoterapeuta Tasha Bailey szerint nem szabad úgy éreznünk, hogy „megdolgozunk” a pihenésért. „A pihenés nem érdem vagy kegy. Tanuljuk meg, hogy alapvető emberi szükséglet, és kezdjük minden napunkat azzal, hogy előbb foglalkozunk a saját szükségleteinkkel, mint bárki vagy bármi máséval” – javasolja. 

Ez az elképzelés áll a „Bare Minimum Monday's” (Minimalista hétfők) mögött – a kifejezés a startup-alapító és digitális tartalomkészítő Marissa Jo leleménye, aki minden hétfőjének első két óráját azzal kezdi, hogy befejezi a hétvégén elmaradt adminisztrációs feladatokat, tornázik vagy bevásárol. Vagyis kielégíti az alapvető szükségleteit, és utána máris rá tud koncentrálni az előtte álló hétre. Igaz, a kifejezés már többször is támadások kereszttüzébe került (kicsit úgy, mint a „quiet quitting”, a csendes visszavonulás, amikor a szerződésükben előírt munkaidő lejártával nem végzünk semmilyen túl- vagy pluszmunkát), és egyes kritikusai szerint a „minimalista” szó a „nem teszel eleget” kifejezést hívja elő. De Jo és a követői szerint egyszerűen arról van szó, hogy meg kell találni a megfelelő egyensúlyt a sürgős munkahelyi feladatok kipipálása, valamint az általános közérzetet javító feladatok között, amelyek biztosítják, hogy derűsen kezdjük meg a munkahetet. 

Csökkentsük a nyomást 

Önmagunk megterhelésének szokása nagyrészt a gyermekkorunk öröksége, amikor folyton arra ösztönöztek bennünket, hogy még többet tegyünk, a legjobbak legyünk, vagy még keményebben dolgozzunk – és a szakértők úgy tapasztalják, hogy ez generációfüggő: a fiatalabbak nagyobb valószínűséggel szabnak határokat a barátaiknak, családtagjaiknak és főnökeiknek abban, hogy mik is az elvárások velük szemben. „A millenniumi generáció abban a szellemben nőtt fel, hogy a lazsálás = halogatás, de az új generációk, különösen a Z generáció keményebben dolgozik azon, hogy több korlátot állítson fel, és ezáltal változtasson a siker régimódi szemléletén – vallja Dalila Salgueiro pozitív pszichológiai coach és a Manifesting alkalmazás alapítója. – Ők tudomásul veszik, hogy az agyunk egy kiterjedt gépezet, amelynek pihenésre is szüksége van ahhoz, hogy a legjobb teljesítményt nyújthassa. És ne feledjük: amiről az elménk hallgat, azt a testünk fogja kimondani. Számos betegség, így például az autoimmun betegségek is a pihenés hiányának következményei, ám az emberek figyelmen kívül hagyják a szervezetük által küldött jelzéseket.” 

Pihenjünk tudatosan 

Lehet, hogy őrültségnek hangzik, de egy új szokás, például egy aerobikóra bevezetéséhez hasonlóan a pihenőidőt is beírhatjuk a naptárba. Így a napirended „kötelező” részévé válik. „Gyakorolnunk kell az egészséges határok meghúzását saját magunkkal szemben, és ehhez meg kell tanulnunk, hogy mikor és hogyan mondjunk nemet a munkavégzés iránti igényeinkre, illetve igent a pihenés iránti szükségleteinkre. Használjuk a telefon hangjelzéseit, a naptárt, és amennyire lehetséges, gyűjtsünk magunk köré „pihenésfigyelő partnereket”” – folytatja Tasha. 

Egy innovatív ötlet: ha van olyan munkatársunk, edzőtársunk vagy barátunk, akinek bűntudatot okoz a pihenés, nyugodtan megbízhatjuk egymást azzal, hogy odafigyelünk a másiknál arra, hogy időt szakítson a béke és a nyugalom pillanatainak megélésére.  

„A pihenést beírom a naptáramba, és fizikai határként őrzöm, nemcsak másokkal, hanem önmagammal szemben is – magyarázza Ruth. – Arról van szó, hogy engedélyt adunk magunknak arra, hogy elfogadjuk, amire szükségünk van, és időt szakítunk rá. A pihenésnek számtalan formája van. Lehet érzékszervi, mint például a zajos helyek vagy az emberi társaság kerülése, lehet szellemi, vagyis a munkavégzés hiánya, illetve lehet fizikai, mint például a délutáni szundikálás, a jóga nidrá, vagy a kanapén heverés. Hasznos tipp: ne tűzzünk ki elérendő célt ahhoz, amit csinálunk, még akkor sem, ha egy hobbiról van szó‎ – a kikapcsolódás és az öröm kedvéért csináljuk. Lehet, hogy szörnyen utáljuk a kertészkedést, de ha kint töltünk egy órát a friss levegőn, erősebben érezzük azt, hogy jelen vagyunk a pillanatban, és részei vagyunk a természetnek.” 

Felejtsük el a multitaskingot 

Sokan, különösen a nők, nemcsak egyfajta „érdemrendként” tekintenek a multitaskingra, amely kifejezi, milyen ügyesen zsonglőrködnek a dolgaikkal, hanem egyfajta szükségszerűségként is. A munka és a ház körüli feladatok e folyamatos körforgása azonban megakadályozza, hogy odafigyeljünk az általános jóllétünkre. „A kényszeres multitasking arra utalhat, hogy megrekedtünk az idegrendszerünk »üss vagy fuss« üzemmódjában, amely magas izgalmi és készenléti állapotban tart minket” – magyarázza Tasha. Ezért érdemes nyúlfarknyi kis szüneteket beiktatni a pihenés és a leállás érdekében. Brittany például mély légzőgyakorlatokat vagy rövid meditációkat javasol: ezek a technikák ismét képessé tesznek a koncentrálásra, és csökkentik a multitasking iránti folyamatos késztetést. Emellett arra is alkalmasak, hogy beillesszük őket a munkanapunkba. 

Ha több időnk van, gondoljuk végig, mi az, ami segít kikapcsolódni, és szívesen is csináljuk, és irányítsuk erre az energiáinkat. „Ha az adrenalin- és a kortizoltermelésünket a futáshoz, a kedvenc lemezünkre való táncoláshoz, a rajzoláshoz stb. kezdjük hozzákötni, azzal becsapjuk az agyunkat. Ezáltal azt hiszi, hogy véget ért az »üss vagy fuss« tevékenység, és lezárult minden stresszciklus, és így természetes módon állítja át szervezetünket a lassabb ritmusú »pihenj és eméssz« üzemmódba” – magyarázza Tasha. 

Ez persze nem mindig egyszerű. A teljesítmény iránti vágyunk gyakran felülmúlja a semmittevés iránti vágyunkat, de a pihenőidőre érdemes inkább úgy tekintenünk, mint egyfajta együttérzésre saját magunk és a körülöttünk lévők iránt. Kipihent állapotban kétségtelenül jobban teljesítünk az élet minden területén. „A bűntudat erőteljes érzelem, amely sok energiát emészt fel. Én inkább én arra bátorítom az embereket, hogy legyenek együttérzőek, kevésbé gondoljanak magukra durván és elítélően, és inkább legyenek kíváncsiak magukra – javasolja Dr. Alicia Ray pszichológus és jógaterapeuta. – Ehhez kell némi bátorság, de ha a pihenés mellett döntünk, akkor tartsunk is ki mellette. Töltsük fel lemerült energiaraktárainkat, hogy utána felfrissülve térhessünk vissza.”