Laurien Meuter, a Tiny Miracles alapítója tudja, miért van itt a Földön, de ez nem volt mindig így.
Az egykor nagymenő vállalati bankárként dolgozó nő egy életre szóló pillanat hatására otthagyta a munkáját, és létrehozott egy alapítványt, amely segít a mumbai közösségeknek abban, hogy kitörjenek a szegénység ördögi köréből. Ez az ő története.
Hogy érzed: van életcélod? És ha igen, mi az?
Úgy érzem, hogy van életcélom, vagy legalábbis a saját utamat járom, és tudom, miért vagyok itt a Földön: alighanem azért, hogy segítsek az embereknek abban, hogy fellobbantsák magukban a szikrát, és arra bátorítsam őket, hogy megtegyék az első lépéseket egy kiteljesedett
élet felé. A Tiny Miracles az én első lépéseim megnyilvánulása, de mindenki másmilyen utat fog majd járni.
Mindig is ez volt az életcélod?
Nem. Mielőtt rájöttem volna erre, azt hiszem, visszaigazolást vártam. Egy befektetési bankban dolgoztam, igyekeztem szép PowerPoint-prezentációkat készíteni, időnként nyaliztam a főnökömnek, meg minden ilyesmi – valószínűleg azért, mert az ő kezében volt az előléptetésem sorsa. Lényegében másokon múlt az, ahogyan éreztem magam, és ahogyan alakult a karrierem. De már gyerekként elkezdtem keresni az élet értelmét. Tíz vagy tizenegy éves koromban olvastam egy haldoklókról szóló könyvet, akik visszatekintettek az életükre. Emlékszem, hogy a könyvhöz meginterjúvoltak, azt hiszem, nyolcvan embert, és feltették nekik ugyanazt az öt kérdést, például a következőt: az életedre visszatekintve mit csinálnál másképp? És mit válaszoltak ők mind? „A saját életemet kellett volna élnem, nem pedig azt, amit elvártak tőlem”, vagy „kevesebb időt kellett volna a munkahelyemen töltenem”. Mindegyikük eléggé hasonlóan nyilatkozott. Vagyis az a gondolat mindig ott volt a fejemben, hogy a saját életemet kellene élnem.
Abban a pillanatban, amikor nekifogtam a rendeltetésem szerinti munkának, ami az én esetemben 2010-ben történt, egyszerre csak azt éreztem, hogy „elég vagyok”, abban az értelemben, hogy nincs szükségem többé a szüleim vagy bárki más jóváhagyására. Ezek a dolgok valahogy elhalványultak, mert tudtam, hogy helyesen cselekszem, még úgy is, hogy nem tudtam, hova fog vezetni mindez.
Vicces, hogy amint elkezdesz hinni magadban, és tudod, hogy jó úton jársz, ezt mások is megérzik rajtad.
Amikor találkoztam Raymonddal [Cloosterman, a Rituals alapítója], három percet adott, hogy elmondjam neki, mi az álmom. Elmondtam neki, hogy segíteni akarok ennek a közösségnek, amire ő azt felelte: „látom rajtad, hogy képes vagy rá”.
Mi volt a katalizátor ahhoz, hogy rátalálj az életcélodra?
Történt velem egy eset, ami igazán mélyre ment. Amikor 2005-ben Mumbaiban éltem, önkéntesként dolgoztam egy drogfüggő utcagyerekeket segítő napközi otthonban. Volt ott egy Kiran nevű fiú, aki mindennap eljött. Aztán egy nap eltűnt. Elkezdtem keresni őt. Volt róla egy fénykép a táskámban, és őrültként kutattam utána a városban. Elmentem a központi pályaudvar mögé, és mindenhol heroin okozta sebekkel borított gyerekeket láttam. Voltak közöttük 8 évesek és halottak is. Nem találtam meg Kirant. Hazamentem. Akkor szembesültem azzal, hogy mennyire igazságtalan a világ.
Aztán visszamentem Amszterdamba, és 2008-ban autóbalesetet szenvedtem. Heti négy napot kellett rehabilitációra járnom. Az egyik nap még „menő” munkám volt, másnap pedig már semmit sem tudtam csinálni. Két másik balesetet szenvedett emberrel voltam együtt, és mi hárman csak próbáltuk túlélni ezt az egészet. Próbáltuk meggyógyítani a testünket, de egyfajta mentális folyamat is elindult bennünk. A „minden lehetséges” gondolatától eljutottam a „hát jó, jelenleg ez az életem” gondolatáig. Ez volt az egyik olyan időszak az életemben, amikor elkezdtem megkérdőjelezni magam. Ki vagyok én? Nagyon tisztán emlékszem egy pillanatra 2010-ben: kinéztem az ablakon, és azon tűnődtem, hogy mi a fenét is csinálok. Akkor gondolkodás nélkül beírtam a számítógépembe, hogy „Mumbai legszegényebb környéke”, és utána megjelent a képernyőn ez a piros lámpás terület, én meg csak annyit mondtam a főnökömnek: „Mennem kell. Elengedsz?”
Milyen volt az életcélod beteljesítése felé vezető út?
Odarepültem, és elkezdtem járni az utcákat. Láttam ezeket az embereket, akik ott ültek az utcán, és arra gondoltam, hogy minden utcasarkon könnyen elsírhatnám magam, de arra is gondolhatok, hogy „hát igen, ti ide születtetek, én meg szerencsés vagyok, hogy egy biztonságos és problémamentes környezetbe születtem.” Az első naptól kezdve világos volt számomra, hogy ez nem olyan, mintha idepottyant volna Teréz anya. Próbáljuk meg helyrehozni a dolgot, de közösen.
Feltűrtem az ingujjamat, és azt mondtam: „ezeket a gyerekeket iskolába kell küldeni. Különösen a lányokat.” Elkezdtem végigkilincselni az iskolákat, és a tizedikbe már felvették őket. Azt mondták, hogy egy feltétellel: meg kell fésülködniük, fogat kell mosniuk, egyenruhát kell viselniük – meg kell felelniük mindenféle higiéniai szabálynak. Úgyhogy felhívtam Raymond-t, és megkérdeztem, hogy tudná-e ezt finanszírozni a Rituals. És megtette. Ezzel indult útjára a Tiny Miracles.
Mikor érzed azt, hogy igazán élsz?
Akkor érzem, hogy igazán élek, amikor reggel, nagyon korán felébredek, és van két órám, amit egyedül, csendben eltölthetek. Ilyenkor nagyon mélyen el tudok merülni magamban. És mindig úgy érzem, hogy van bennem egy hatalmas, végtelen űr, amiből napközben energiát tudok meríteni. A forrása mellett ülök. Ez az energia kiapadhatatlan. Az a két óra alapvetően fontos: kell nekem ahhoz, hogy felemelkedjek.
Mi szerepel a bakancslistádon?
Szeretném megmászni a Mount Everestet. Ez már régóta foglalkoztat. Akkor is nyugodtan hunyom majd le végleg a szemem, ha mások is belefognak abba, amit mi csinálunk a Tiny Miraclesszel. Hogy megmutathatjuk a világnak: ez egy kulcsrakész megoldás ahhoz, hogy sok kirekesztett közösséget beemeljünk egy prosperáló társadalomba.Ez a végleges célom: hogy mindenki minket utánozzon.Mert akkor sokkal nagyobb hatást gyakorolhatunk az emberekre, gigaméretűvé válhatunk, és még jobban összehozhatjuk a világot.
Az itt olvasható cikk az Így találod meg az életcélodat mesterkurzus része: ez egy olyan cikk- és videósorozat, amelynek célja, hogy hozzásegítsen a tartalmasabb élethez. Szeretnél belefogni az életcéllal kapcsolatos tévhitek eloszlatásába, ráébredni, hogy mitől gyorsul fel a pulzusod, és több örömöt vinni az életedbe? Ha igen, a többi tartalmat itt találod.
